Energiatakarékossági szempontok

Az energiamegtakarítást a nyílászárók esetében a hőátbocsátási tényező adja meg. Ez egy olyan szám ami megmutatja hogy 1 nm felületen mekkora a hőveszteség. Az 1990 előtt épült ingatlanok nagy része még egyrétegű üveggel épített ablakokkal, illetve 35-45 mm tokvastagságú bejárati ajtókkal került kivitelezésre. Az 1980-as évek előtt készített egyrétegű ablakok hővesztesége átlagosan 5 W/m2K. Tovább rontja a helyzetet, hogy a tapasztalat alapján a gerébtokos (duplaszárnyas) nyílászárók beépítésekor nem használtak szigetelőanyagot, ennek köszönhetően úgynevezett hőhíd keletkezett a külső hidegebb és a belső melegebb levegő között, ami állandó párásodást és ezáltal a falak vizesedését, valamint további hőveszteséget okoz. Később elterjedt a kétrétegű Thermoplan kivitel, amelyben az üveglapok közötti teret levegővel töltötték meg ezért a hőátbocsátási tényezője 2,5-3 W/m2K. Ez már jobb érték, mint a fent említett egyrétegű ablaknál szereplő szám, de nem megfelelő a mai elvárásoknak. Nyílászáróink a legmodernebb technikával készülnek, 2 illetve 3 rétegű üvegezéssel, melyben a 4mmes üveglapok közötti 16mm-es tér argon gázzal van feltöltve. Ezeknek az ablakoknak a hővesztesége 1,1 W/m2K. A számokat tekintve ezzel akár 40% energiamegtakarítás is elérhető a nyílászáró tekintetében. A bejárati ajtókat illetően is nagy az eltérés. A napjainkban gyártott ajtók tokvastagsága legalább 70 mm és légkamrás kialakítással kerülnek legyártásra. A legkeskenyebb tokkal rendelkező ajtó is 5 vagy 6 légkamrával van ellátva, illetve az ajtólap is hőszigetelt. A megvásárolt nyílászárók valamint tartozékok (rovarhálók, redőnyök, párkányok) beépítését, a régiek cseréjét is elvégzik beépítő kollégáink.